Mint a béke a háború után,
Úgy álltál előttem.
Szemeimből az őszinteség ragyogott,
de csak hazudni tudtam neked...
Tudtam, hogy mindennek vége kell hogy legyen
Egy nap
Most csak ülök itt,
És rád gondolok
Ahogy rohan körülöttem a világ,
Meg sem áll, rám se néz, csak szalad előre
A halála felé.
Nem érdekel!
Kiáltom, de mást gondolok szívem mélyén.
Elmegyek.
A part másik felén visszanézek és vágyom haza,
Ahol te szoktál lenni
Csillagos nyári estéken,
Ahol én szoktam lenni
Borús őszi napokon.
2007.06.10. 01:26
Élet...
Címkék: vers
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://eletertelme.blog.hu/api/trackback/id/tr2995917
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.