Nem magáról a filmről szeretnék írni, hanem a mondanivalójáról. Halálos betegségünk tudatában kell hogy legyünk ahhoz, hogy elkezdjük az életet más szemszögből nézni, értékelni, élni? Lényegében halálos betegek vagyunk születésünk óta. Visszavonhatatlanul sodródunk életünk utolsó napja felé, mi kell még? Egy visszaszámláló szerkezet, hogy tudjuk, hogy még 30 évünk maradt hátra, vagy csak 30 másodperc?
Bakancslista = egy általunk írt lista, hogy mi mindent kell még elintézni halálunk előtt. Nem kell teátrális dolgokra gondolni ("sétálni akarok a holdon" vagy "szexelni Orlando Bloom-mal"), éppen ellenkezőleg. Az élet sok kicsi dologból tevődik össze, azokra ha odafigyelünk egy kicsit, máris értékesebb lehet életünk. Példát nem írnék, de elég, ha csak azokra az emberekre, rokonokra gondolunk, akikkel már több éve nem vettük fel a kapcsolatot... vagy valakivel nem beszélgettünk el utoljára a halála előtt.
Én például nagypapámat megkértem volna, adjon egy személyes tanácsot - útmutatót az élethez, mert tudom, hogy ha megkérdeztem volna, tudott volna válaszolni.
2008.08.03. 22:39
The Bucket List - A bakancslista
Címkék: film
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eletertelme.blog.hu/api/trackback/id/tr44599099
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.