Szigorúan személyes nézőpont következik.
2013.07.26.-a van, kint 33 fok, hétfőre 38-40 fokot mondanak, de az még messze nem a világvégét fogja jelenteni, csak egy jel a sok közül, a napokban 400 ppm-et meghaladó CO2 értékkel együtt, melyet soha az emberiség eddigi történetében még nem léptünk át, és ez a szám csak emelkedik...
Szerintem már 20 évvel ezelőtt elhagytuk a "point of no return" pillanatot, amikor még visszafordíthattuk volna ezt a folyamatot amelyben nyakig benne vagyunk, és mely annak ellenére hogy a zivatarokon látható, celziusz fokokban érezhető, mégis olyan lassan jön felénk, mint egy csiga beérkezése a következő faluból. De ez a csiga aztán nyomja rendesen, lassan de biztosan.
Ez van, de nem beszélünk róla, már drasztikus lépésekre is túl késő, egy teljesen új világban élünk már most, hiába van egy okostelefon a kezünkben, hiába találjuk fel a különböző betegségek ellenszerét, ez a világ amelyet eddig ismertünk, már nincs. Lesz persze egy másik, egy burok, egy alkalmazkodó - mesterséges emberfaj, mely esetleg túléli a megváltozott körülményeket, túléli az apokaliptikus viharokat, de a túlélés az nem feltétlenül az az Élet, amely miatt tényleg megéri élni. Előrehoztuk a világvégét, és örüljünk annak, hogy mi még valószínűleg nem érezzük igazából a javát, mely dédunokáink életét nagyvalószínűleg meg fogja keseríteni.
