Mint a béke a háború után,
Úgy álltál előttem.
Szemeimből az őszinteség ragyogott,
de csak hazudni tudtam neked...
Tudtam, hogy mindennek vége kell hogy legyen
Egy nap

Most csak ülök itt,
És rád gondolok
Ahogy rohan körülöttem a világ,
Meg sem áll, rám se néz, csak szalad előre
A halála felé.

Nem érdekel!
Kiáltom, de mást gondolok szívem mélyén.
Elmegyek.
A part másik felén visszanézek és vágyom haza,
Ahol te szoktál lenni
Csillagos nyári estéken,
Ahol én szoktam lenni
Borús őszi napokon.